Elcsépelt kifejezéssel élve azt szokás mondani a dokumentum-összeállításokról, hogy megszólaltatják a kortársakat, a szemtanúkat. Az olvasó Albert Soboul professzor dokumentum-válogatását tartja kezében, amely elvenné teszi a nagy francia forradalom egyik legdrámaibb eseményét: XVI. Lajos perét.
A szemtanúk, a szereplők és a kortársak pedig valóban megszólalnak. Szinte halljuk a Konvent képviselőinak tüzes vitáit, szenvedélyes vagy hűvös érvelését, a király kihallgatásának jegyzőkönyve filmszerűen eleveníti meg azt a pillanatot, amikor egy koronás összeesküvő áll bírási, a nép képviselői előtt.
Soboul professzor megszólaltatja azt a néhány száz dokumentumot, amelyet néhány ezerből válogatott ki. Rövid és tömör összekötő szövegei áthidaló, magyarázó jellegűek, s a hatás, amelyet a dokumentumok a történelem iránt érdeklődő olvasóra gyakorolnak, bizonyos mértékig egy érdekes tárlatlátogatásra emlékeztetnek, ahol a képtár alakjai megelevenednek és beszélni kezdenek.
A nagy francia forradalom sokáig A Forradalom volt – szereplőinek kifejezési, patetikus mondatai ismerősen csendülnek meg a későbbi forradalmak idején, 1848 magyar forradalmárainak beszédeiben, sőt Lenin munkáiban is sok helyütt érezzük hatásukat.
Most pedig lépjen elénk Robespierre, Marat, Saint-Just – és girondista ellenfeleik: Brissot, Vergniaud és a többiek.
