Mi történik az óriási metropolisokkal, ha a közlekedés forradalma, az élelmiszertermelés forradalma lehetővé teszi, hogy az emberek otthagyják a zsúfolt központokat, és erdőkbe, tavak partjára költözzenek? Mi lesz a városokkal, ha az emberiségnek nem lesz oka félni se ellenségtől, se éhségtől, se nyomorúságtól? És mi lesz az emberiséggel, ha szétszóródik, és elnéptelenednek a civilizációteremtő és kultúraformáló városok? A távoli jövő talán már más lényeké lesz, kutyáké, hangyáké, robotoké? A tudományos-fantasztikus irodalom mindig kérdez, ez szinte előjoga; s előjoga az is, hogy a váratlan kérdésekre elgondolkoztató válaszokat adjon. És talán senki sem kérdezett annyit, és senki sem adott olyan különös válaszokat, mint Clifford D. Simak, az amerikai tudományos-fantasztikus irodalom egyik "klasszikusa". A város 1952-ben megkapta a Nemzetközi Fantázia-díjat, és ami ennél is fontosabb, a kritikusok és olvasók egyhangú elismerését.
