A szerző osztrák „hivatásos utazó”, ifjabb éveiben hegymászó, geológus és antropológus; Bécsben lakik, de idős kora ellenére még napjainkban is (a könyvet 1984-ben adták ki) hosszabb expedíciókon vesz részt. E könyvében 1969 és 1971 közt tett nagy utazásáról ír a Sulu-tenger szigetein, valamint a Fülöp-szigetek, Indonézia és Malajzia egyes, az európai olvasó által alig ismert vidékein. H. Tichy fő feladatának tekintette az ott élő kisebb népek életmódjának és szokásainak megismerését, és ennek során felkereste és könyvében leírja a badsaók, szamalok, tauszogok, dzsakanok, duszunok, ilongotok és toradzsák törzseit. E népek egyike-másika (például a taszadajok) szinte kőkorszaki szinten él; az ilongotok például még a közelmúltban fejvadászok voltak. E népek vallási képzeteiben az egyistenhit és a szellemhit keveredik. A szerző igen érdekesen ír a különféle népek szertartásairól (halottkultusz, ostortánc) és népszokásairól (házépítés, bivalyküzdelmek, kakasviadalok). A címben szereplő tau-tau a toradzsák különös halotti emlékműveinek, a sírok őrzőinek a neve: ezek a fából faragott, férfi és női ruhákat viselő, némelykor életnagyságú alakok a koporsókat rejtő sziklasírok mellvédjén sorakoznak. Fekete és fehér kőből faragott szemük különös, szúrós tekintettel mered a szemlélőre.
E könyvből, a távol élő népek életmódjának ismertetése során, egy kellemes, kíváncsi, érdeklődő és könnyen barátkozó írót ismer meg az olvasó, akinek nagy szenvedélye: úton lenni.
A kötetben közölt fotókat is a szerző készítette, s ezek láttán még jobban kirajzolódnak előttünk az egyes népcsoportok jellegzetes vonásai és életkörülményei.
