A "mi" Dunánk, mondja a magyar. És mondja a német, az osztrák, a szlovák, a szerb, a bolgár és a román is. A mi Dunánk, mondjuk, de mindannyian másképpen gondolunk rá, mindannyiunknak más képet idéz. Németországnak csak egyik, bár tagadhatatlanul mitikus folyója, az osztrákok legendává növesztették, nekünk, magyaroknak a legnagyobb folyamuk, a bolgárok, a románok hömpölygő, bölcs öreg folyóra gondolnak. Európa leghosszabb vízi útja, a 2860 km hosszan tekergő ősfolyam kilenc ország határát érinti vagy keresztezi, négy fővárost fűz fel fonalára. Igazi európai folyó, egybeköti Nyugatot Kelettel és Déllel. Donau, Dunaj, Duna, Dunav, Dunarea - szólítják a partján élők. A Duna című fotóalbum a folyás irányában haladva a forrástól a deltáig, a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig kilenc fejezetre osztva mesél a víz körül állandóan változó tájról, emberről és történelemről. Miért olyan izgalmas ez a folyó, hogy ismét könyvet kell készíteni róla? Mert izgalmas, az nem vitás. Ezt az is bizonyítja, hogy Dunát lehet rekeszteni a róla szóló irodalommal. Miért más ez mégis? E könyv fejezetei, a fejezetek elé írt sodró lendületű bevezetők, a 400 felvétel és a hozzájuk csatlakozó képaláírások együtt alkotnak egy nagy egészet. Míg a képek szabályos rendben követik a Duna folyását, az esszé stílusban írt irodalmi bevezetők segítségével időben és térben ugrálva, a görög Ister és a latin Danubius, a nagy múltú víz-fejedelem múltjáról és jelenéről kapunk izgalmas, élményszerű képet. Ez a szöveg nem követi mereven a folyami kikötők sorrendjét, hanem miként a vízen élő, közlekedő ember maga is, hol előreszalad, hol visszatér, öreg dokkokban vesztegel, mellékvizeken holtágakon csalinkázik. Az ismert természetfotós, Mészáros László sokévi munkájának egy töredékét, a legszebb felvételeket lehet itt látni, Száraz Miklós György a közép-európai népek történelméhez oly szorosan kötődő folyamról szól, de nem csak a vízről. Ókori történészek, gondolkodók, ismert nagy utazók, írók, filozófusok, költők megfigyeléseit, érveit veti össze, ütközteti, elbizonytalanít és meggyőz, észrevétlenül oktat és közelebb hozza mindazt, ami neki, nekünk a Duna: a római lines mentén, a castellumokban és burgusokban élő, a kolostorokba húzódó, halálukat a folyóban lelő, a partjain nehezen élő emberek, a part, szikla, holtág, hajó, erdő, hal, háló, nád, sziget és ember közegét. Mert a Duna mindez. Mindannyiunké és egyikünké sem egészen. Ennek a megismerésében és felismerésében segít ez a könyv
