A náci Németország egykori fegyverkezési miniszterét, Hitler bizalmas főépítészét, Albert Speert háborús főbűnösként fogták perbe Nürnbergben, és ítélték húsz évi szabadságvesztésre. Speer a Berlin elővárosában lévő Spandau börtönében töltötte le büntetését, 61 évesen, 1966-ban szabadult. Börtönévei alatt folyamatosan írt: naplójegyzeteit – cédulákra, naptárlapokra, kartonlapokra vagy toalettpapírra írva – 1975-ben saját kezűleg rendezte sajtó alá, így született meg a Spandaui börtönnapló, a mindennapi börtönélet krónikájaként. A rendezett, szerkesztett napló húsz fejezetre tagolódik, a húsz börtönévnek megfelelően. A feljegyzések az ítélethirdetéstől és a „kivégzések éjszakájától” kezdődnek és az utolsó nap eseményeivel, az ugyancsak Spandauban raboskodó Hesstől való bizarr búcsúzással záródnak. A fejezetek egyrészt a börtönélet rendjét, Speer napi tevékenységét, érzéseit és egészségi állapotát dokumentálják, másrészt összefoglalják gondolatait a náci Németország történelmi szerepét, a birodalom vezető politikusait és nem utolsó sorban saját tevékenységét illetően. A napló tehát nemcsak arról a küzdelemről számol be, miként lehet értelmet adni a hosszú fogságnak – olvasott, írt, kertészkedett és képzeletben bejárta a világot –, hanem arról a keserves önvizsgálatról is, amelynek során Speer számot vetett karrierjével, és elismerve bűnösségét őszintén leszámolt életének Hitlerhez fűződő szakaszával. A feljegyzések alapján bizonyítható, hogy Speer személyisége a spandaui börtönévek alatt teljesedett ki: gyötrődve, önmagával is szüntelenül vitázva értékeli a náci ideológiát kiteljesítő építészeti, majd háborút szervező-ellátó feladatkörét, a Führerhez kapcsolódó elvakult hűségét és viszonyát a hírhedt vezérkarhoz. Az évek múlását követve idézi fel a nácik hatalomra kerülésének diadalát, a nemzetiszocialista tanok egyeduralmának kiépülését, a háborúba lépés felelősségének kérdéskörét, majd a bukás okait. Közben jellemző portrét rajzol nemcsak Hitlerről, de a Harmadik Birodalom szinte valamennyi felelős vezetőjéről, és természetesen – bizarr párhuzamot vonva – fogolytársairól is. Sajátos lendületű írásai a múlt értékelése mellett a volt szövetségesek politikáját is érzékeltetik abból a perspektívából, amelyet a börtönbe eljutó hírek alapján kialakíthatott magának. ; A börtönnapló – amely írói tehetségről is tanúskodik – egy művelt és értelmes, de súlyosan tévedő, magányos ember önvallomása. Egyszerre részvétet keltő olvasmány és a bűnösségét vállaló ember lélekrajza; forrásmű, amely nemcsak a II. világháború nagy kérdéseire, de a Hitler bűvkörébe került németség elvakultságára is választ keres.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
