A szülőföld ihlette "regény a székely népéletből" eseménysorának főhőse Talabér József. Ez a felkapaszkodott, gőgös, törtető jobbágyivadék a választók megtévesztésével, megvesztegetésével (a magyar történelemben nincs új a nap alatt), etetésével, itatásával, lerészegítésével jut hozzá Kotormány község adószedői tisztségéhez. A nemes székely famíliák keseredett szívvel nézik a basáskodó, hatalmával visszaélő, felfuvalkodott Talabért, s Gazdag Antal Mózes szemére is veti, hogy amióta "kaputos paraszt" lett, elfelejtette a származását. Kettőjük küzdelme során Benedek Elek annyi váratlan fordulatot, szélsőséges jellemet és abszurd helyzetet teremt - gyilkosság, öngyilkosság, halálos baleset, reménytelen szerelem stb. - hogy az egy romantikus rémtörténet írójának is becsületére válna.
A mű a fiatal Benedek Elek első igazi erőpróbája, melynek a mára már nehézkes, idegenül ható A kollektor címet adta. A regény mégis olyan irányt jelez az útkereső író próbálkozásai sorában, amelyben - ha folytatja -, elkerülte volna a későbbi eszményítés és illúzióteremtés veszélyeit. Már a témaválasztás is sokat ígérő. Azt a világot hozza, amelyet később Szabó Dezső, Nyirő József, Tamási Áron, napjainkban pedig Sütő András, Kányádi Sándor fedez fel: az erdélyi havasok lábainál fekvő székely falvak küzdelmes, tragikus, zsibongó életét, az egymásnak feszülő indulatokat, a lobbanó szenvedélyeket, az ösztönvilág vulkánkitöréseit, a lelki szenny, a bűn, a gonoszság kútforrásait.
Benedek erős drámai sodrást teremt a cselekményszövéssel, s a fikció, a kitalálás, az írói lelemény is nagyobb szerepet játszik itt, mint néhány későbbi történetében.
