Nem volt még ennyire sikeres és tartalmas öt esztendeje a Nemzeti Színháznak.
Csupa remek előadást láttunk? Hát nem.
Csak rendkívüli színészek játszottak? Dehogy.
Botrányos volt? Nagyon is.
Megmozgatta a közéletet? Kifejezetten.
Új közönséget teremtett? Igen.
Milyen igazgató volt Alföldi?
Hogyan változott az extravagáns celeb megfontolt, érett vezetővé?
Mit gondol önmagáról és az elmúlt öt évről?
Ebben a könyvben nemcsak ő, hanem a színésztársak, rendezők, írók és kritikusok is színt vallanak. Az adattárból pedig kiderül az is, mit és mennyiért állítottak színpadra, hány ember örült vagy bosszankodott a Nemzeti nézőterén.
Alföldi színháza. Öt nemzeti év.
Csáki Judit írja, Alföldi Róbert kommentálja.
És akkor eljött a harmadik évad, a kellős közép, illetve a csúcspont, egy évadnyi hosszú pont.
Ami a bemutatólista egyoldalúságát illeti: a nyolcból hat magyar darab, a hatból négy ősbemutató, egy a közelmúlt szülötte, egy pedig a nemzeti drámakincs egyik pillére...
Szeretem, hogy a magyar évadra, mi így neveztük a színházban, mondod azt, hogy ez volt a csúcs. Hát kell ennél több egy Nemzeti Színház életében? Vagyis pontosítsunk:egy Nemzeti Színház öt évében? Nem voltak ezek könnyű darabok, magyar kortárs darabok voltak, és nehezek. És nem elevickéltek a ciklus végéig, hanem sikeresek voltak. Mert addigra lett valódi közönségünk, nézők, akik tudták, hogy fontos problémákat vetünk fel, és lehet ugyan, hogy elsőre valami nehezen érthető vagy furcsa, de már volt akkora hitelünk, hogy a néző velünk dolgozott azon, hogy megtalálja a kulcsot. Ez az igazi eredménye az elmúlt öt évnek - és ez a színház lényege.
