"A könyv fejezetei, amelyek egy néprajzkutató visszaemlékezései, valójában nem saját magamról szólnak, hanem azokról az érdekes emberekről, városon és falun, akiket életem során megismertem. Az első rész gyermekkoromról és ifjúságomról számol be, többek közt arról, hogyan lettem költő helyett néprajzkutató. A második rész meg leírja, hogy kiket ismertem meg néprajzi gyűjtés közben: a falu álmodóit, versfaragókat, nótafákat, naiv művészeket, gyógyítókat, halottlátókat, varázslókat. Néha groteszk epizódok emlékeztetnek rájuk, máskor meg saját szavukat idézem naplójukból vagy magnetofonfelvételről.
A pest-budai táltosok, ifjúságom nagy varázslói, természetesen nem jégesővel, viharral harcoltak. mint a falusi táltosok, de mindenképpen megérdemlik, hogy táltosoknak nevezzük őket. Ezek is elhivatott, ihletett emberek voltak, ők is megküzdöttek a két háború közti szellemi viharokkal: a butasággal és az egyre inkább terjedő fasizmus gyülekező fellegeivel, innen tehát a könyv címe. Ez a rész magába foglalja a második világháború kitörését és barátaim sorsát is e nehéz években.
A két rész tehát együtt némi bepillantást ad a magyar történelem néhány évtizedébe. Megmutatja, milyen rögös utat kellett bejárnia a két háború közt a magyar értelmiségnek, hogy kivívja helyét a társadalomban, kenyérhez jusson, s hogy mire felnőtté vált, sokuk sorsát már derékba is törte a háború. Így néhányan közülük kiléptek nemcsak a könyv lapjai közül, hanem az életből is.
A második részben a magyar falu érdekes embereit látogatom meg. Sokan közülük úgynevezett naiv művészek, akik oly sok generáció névtelen tehetségei után most először kapnak alkalmat arra, hogy a népművészet ismert mestereivé váljanak, illetőleg tagjává váljanak a magyar értelmiségnek.
Mások egy-egy archaikus, eltűnő mesterség utolsó képviselői: füvesemberek, halottlátók, garabonciások, és így ők is különös figyelmet érdemelnek.
Az egész könyv megkísérli leírni hazánk egy nehéz sorsfordulójának hangulatát, tanulságul a következő generációk számra. Egy olyan világot ír le, amelyet ők már nem ismerhetnek meg: ami számomra még megélt jelen volt, a fiataloknak már történelem."
