Az emberi test mozgástana a biomechanika alapelveire épít, de tárgyköre sokkal tágabb, mert nemcsak a mozgásszervek és a mozgások leírásával, hanem a mozgások szabályozásával, a mozgástanulással, a mozgások élettani hatásaival, a mozgáselemzéssel, valamint a helyesen végzett testedzés alapelveivel is foglalkozik. Vizsgálja azokat a tényezőket is, amelyek befolyásolják, vagyis serkentik vagy gátolják az ember fizikai teljesítőképességét.
Az emberi test mozgástanának a szemléletmódja integratív, ami azt jelenti, hogy olyan egységes egészként fogja fel az emberi szervezetet, amelynek a különböző ingerekre adott válasza egymással szoros kölcsönkapcsolatban álló somatomotoros, cardiomotoros, visceromotoros és secretomotoros összetevőkből épül fel. A szervezet az őt érő ingerekre a harántcsíkolt izmaival (somatomotoros), a szívizmával (cardiomotoros), a simaizmaival (visceromotoros) vagy mirigyműködéssel (secretomotoros) képes válaszolni, mégpedig úgy, hogy ezek a motoros megnyilvánulások nem függetlenek egymástól, hanem éppen ellenkezőleg, szoros kölcsönkapcsolatban vannak egymással. így például izommunka végzésekor megváltozik a szívműködés, a vérnyomás és a mellékvesevelő működése is. A mellékvesevelőben termelődő adrenalin pedig visszahat az izom anyagcseréjére, s emiatt megváltozik az izomműködés.
A mozgásszervek (csontok, ízületek, izmok) adják az emberi test tömegének mintegy kétharmadát. Ezért, már pusztán a mennyiségük miatt is, a mozgásszervek meghatározó szerepet játszanak az egész szervezet mindenkori működési állapotában
