Régen panaszolják, hogy a magyar orvosok nem érdeklődnek tudományuk és rendjük története iránt. Csak így érthető meg, hogy mikor ezelőtt negyven évvel a magyar orvosok és természetvizsgálók 23. vándorgyűlésén arra tűzték ki a Poór Imre-féle százaranyos pályázatot, hogy "az orvosi tudomány magyarhonbeli fejlődésének története" megírassék: erre a feladatra - nagysokára - csupán egy (különben tiszteletreméltó ambíciójú) laikus, Demkó Kálmán, jelentkezett, ki ezt az úttörő munkát a régen ismert triász: Haeser, Weszprémi és Linzbauer adataiból összeszőve, meg is írta, persze megfelelő elmélyedés és kritika nélkül. A kezdeményezés bátorsága azonban így is kívánatos és értékes volt, mert ki tudja, meddig kellett volna még várnunk a másodikra, ki kedvet kap a magyar orvosi rend és tudomány történetének megírására?
