A regény egyik szála egy mesebeli üvegpalotába vezet: ott él egy kislány. Gyöngéd, törékeny szépség, csupa báj és ártatlanság, szelídség és szeretet. Mosolygós öregurak nevelik bölcs szóval, türelemmel, s ő évről évre gyarapszik erényben Isten és emberek előtt.
A regény másik szála pedig egy behemót nagy emberhez vezet, aki ha megindul a föld is reng lépte alatt, s amit megmarkol, többé el nem ereszti. Most egy örökség felé nyújtja ki a kezét - a tündér és a szörny, Ariel és Caliban összecsap. Ám - hihetetlen - ezúttal a Jó győz, illő megpróbáltatások múltán igazság szolgáltatik a kisemmizett árvalánynak és hű szerelmesének, a fiatal grófnak.
Ebből a három szálból, a kapzsiság, a meghurcolt ártatlanság és a tiszta, eszményi szerelem szálából szőtte történetét Balzac, belévonva ezzel a regényt az Emberi Színjáték-ba. "Ursule Mirouet Eugénie Grandet szerencsés nővére" - jelentette ki egy levelében. Tegyük hozzá: nemcsak Eugénie Grandet-e, hanem Pierrette-é is, sőt Birotteau abbéé és Pons bácsié is. A pénz áldozatai ők mindannyian, Ursule-t azonban kimenti Balzac az érdekek malomkövei közül - kimenti, ha csodával határos módon is.
Igan, majdnem a csodához kell nyúlnia, hogy igazságot tehessen, s megmentse hősét a pénzéhes, zsákmányra leső rokonok karmai közül. A vagyonéhség meztelenre vetkőztetett, remek figurái járják előttünk ördögi táncukat! Kitűnő társadalomrajz, eleven, pergő események, pompás alakok, drámaian hatásos jelenetek jellemzői e regénynek.
Végezetül, hogy ismét a meséhez kanyarodjunk vissza, a lélekben fiataloké e könyv. Ők élvezik majd igazán a megkapó báját és értik meg egészséges tanulságait.
