Ladányi Mihály korosztályának egyik legnépszerűbb költője, amit az elmúlt másfél évtizedben megjelent tíz verseskötete igazol. Népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy dallamos és jól csengő verseiben a konvenciókat bátran elvetve, hol indulatos, hol érzelmes-nosztalgikus, hol meg csúfondáros, hetyke vagy éppen játékosan groteszk hangon, de mindig közérthetően, legtöbbször a beszélt nyelv fordulatait fölhasználva fogalmazza meg legégetőbb gondjait és élményeit, akára magánéletből, akár a közéletből meríti is témáit. Költészete nem idillikus, inkább szókimondó és illúzióromboló, az anyagi javakért tülekvő törtetést, a szellemi elfásulást és betolakodást ostorozó. A magánéletben, a szerelemben sem tűri a hazugságot, a megalkuvást. EMberségre és tisztaságra vágyó igényessége, a dolgozóük ügye melletti elkötelezettsége és az önmagával szembeni kíméletlen őszintesége azonban a legindulatosabb kifakadásait is hitelesítik.
Jelen válogatásunk húsz év költői terméséből készült, és hű keresztmetszetet ad Ladányi Mihály érett költészetéről; nyomon követhetjük e kötet lapjain kialakulását, fejlődését és változásait, egy izgalmas költői pálya különböző állomásait.
