"Marc Antonio Ferrari minden idegszálával az olvasó bíborost figyeli. Közben ruhája rejtekéből előhúzza tőrét. Lassan, óvatosan, nehogy a kelme zizzenése elárulja.
A bíboros saját kézírásának olvasását is bevégezte, már a neve aláírásához készül, amikor Ferrari rárohan és nyakon szúrja.
- Mit csinálsz? - kiáltja titkára felé fordulva.
Ferrari ismét a torkába döfi tőrét, s még érzi, hogy reszkető kezével megint csak az izmokat sértette fegyvere, amikor lesújt rá a felugró bíboros iszonyatos ökle. Törött állkapoccsal, élettelenül zuhan az asztal lábához.
- Mi az, mi az? - kiáltja a bíboros, s kitépi titkára markából a gyilkot. De mint megkésett égzengés, kivágódik a vasajtó, s az előszobában rejtőző Pallavicini rohan be tisztjeivel.
Sforza példát mutat az embereinek: kardjával arcán és nyakán vágja meg.
A bíborosból már patakzik a vér.
Tántorogva hátrál, s ezt kiáltja:
- Mi rosszat tettem?
Még látja a szakállas olasz és spanyol tiszteket, akik Sforza mögül kivont karddal rohannak feléje. Látja dühtől habzó szájukat, feneketlen gyűlöletben villogó szemüket. Hallja a vérittas rivalgást is. Egyre erősebben, tombolóbban, mintha az egész világ felbolydulna ellene... Vörös karikák gyűrűznek, örvénylenek előtte, körülötte, folyvást gyorsulva és homályosodva a vaksötétségig."
Lissák György Fráter Györgyről szóló történelmi regényének e drámai jelenetét a könyv egyik sorsdöntő fejezetéből "vágtuk" ki; jól érzékelhető belőle a könyv izgalmas, drámai szerkesztésmódja, és eseményekben gazdag tartalma.