Az Omega tizenegyedik magyar stúdióalbuma 1982-ben látott
napvilágot. Az album zeneileg jelentős eltérést mutatott az
előző lemez hangzásához képest, mert nagyobb teret kapott a
leginkább szintetizátorokra alapozott, olykor minimalista
hangzás. A különleges muzsika értékét ezúttal is Sülyi Péter
irodalmi szépségű szövegei növelték. Ennek ellenére ezt a
kitűnő albumot a közönség nem fogadta nagy lelkesedéssel,
pedig az Omega úgy újított radikálisan, hogy közben önazonos
maradt: csak az eszközeik változtak, a zenéhez való alapvető
hozzáállásuk nem. A bónuszfelvételek között helyet kapott
három, az Omega 1980-as országos turnéján készült élő felvétel.
Ezek érdekessége, hogy Az arc három dala még nem végleges
formájában maradhatott az utókorra. Az utolsó bónuszdal az
1982-es focivébére készült Hajrá című szám, melyet az Omega
készített el Nyilasi Tibor és Törőcsik András közreműködésével.
A kirobbanó hangminőségű kiadványt 24 oldalas, ismertetővel,
fotókkal és dalszövegekkel ellátott füzet teszi teljessé.
Omega:
Kóbor János: ének
Benkő László: billentyűs hangszerek
Molnár György: gitár
Mihály Tamás: basszusgitár
Debreczeni Ferenc: dobok
