Az Omega második nagylemeze majdnem egy évvel elődje, a
Trombitás Frédi és a Rettenetes emberek megjelenése után,
1969 karácsonyának közeledtével került a boltok polcaira. Az
albumot az együttes beat-korszakának csúcsának tartják, olyan
slágerekkel, mint a Gyöngyhajú lány és a Petróleumlámpa.
Utóbbi, mint nyitódal is egészen másképp szól, mint amit az
Omega ezidáig hangstúdióban rögzített. A felvétel energikus és
nyers, de ez jellemző az egész albumra. Időnként határozottan
rockba hajlik a zenekar stílusa. Ez a kísérleti hangzás már a
Tűzvihar ezen az albumon felcsendűlő változatára is rányomja
a bélyegét, de a kiteljesedésre még várni kell pár évet. Fontos
rocktörténeti tény továbbá, hogy ezen az albumon hallható
először Laux József kísérletezése a dupla lábdobbal is. Ezt oldják
fel a könnyedebb stílusgyakorlatok, amelyben a zenekar lazán
játszik. A kirobbanó hangminőségű kiadványt természetesen itt
is bónuszanyag teszi teljessé: két kapcsolódó kislemez négy
dala került fel az album után.
Omega:
Kóbor János: ének, gitár
Benkő László: billentyűk, egyéb hangszerek, vokál
Laux József: dobok, konga
Mihály Tamás: basszusgitár, cselló, vokál
Presser Gábor: zongora, orgona, ének, vokál
Molnár György: gitár
Közreműködött:
Tolcsvay László: szájharmonika (1)
