E könyv szerzője, Ozoray (Schenker) Zoltán olimpiai és magyar bajnok, sok nagy verseny világhírű vívója, miután a versenyzést abbahagyta, mint edző adja át értékes tapasztalatait a fiataloknak. A legilletékesebb tehát, hogy szakkönyvet írjon a vívásról. Mint edző és tanár nemcsak jó gyakorlati pedagógus, hanem nagyműveltségű szakember is, aki a tőrvívás és oktatása olyan titkait tárja fel, amelyet még eddig senki soha le nem írt. Ozoray Zoltán ma 75 éves, mégis megerőltetés nélkül képes az edzés fáradságos feladatát 5-6 órán át egyhuzamban végezni, közben tanítványaival asszózni, de kilométereket is futni, vagy naphosszat más munkát végezni. Teljesítőképességének ezt a magas fokát a gyermekkora óta megszakítás nélkül, helyes mértékkel folytatott sport gyakorlásának és sportszerű életmódjának köszönheti. Alig lépi át a gimnázium küszöbét, máris otthonos a tornaszereken és az atlétika legtöbb ágában. A vívással 16 éves korában ismerkedik meg, de nem teszi egyedüli sportjává. Továbbra is atlétizál, úszik, rendszeresen űzi az evezést, kerékpár-, sí- és gyorskorcsolyázó-sportot, hódol a tenisz-, céllövő- és lovagló-, sőt a birkózó- és súlyemelő-sportnak is. Közben azonban érdeklődése mindjobban a vívás felé összpontosul. Mindjárt első - egyben nemzetközi - versenyén, Prágában, győzelmet arat s egyúttal megnyeri az akkori időkben dívó minősítési díjat is. Ettől kezdve negyedévszázadon át részt vesz minden számottevő hazai és külföldi versenyen, köztük három - a stockholmi, a párizsi és az amszterdami - olimpián. Stockholmban a győztes magyar kardcsapat tagjaként kivívja az olimpiai aranyérmet és az egyéni olimpiai bajnokságban a negyedik helyet. Párizsban ismét negyedik az egyéni olimpiai kardbajnokságban, a kardcsapat-bajnokságban megszerzi az olimpiai ezüst-, a tőrcsapat-bajnokságban pedig, az eddig eredményességében felül nem múlt magyar olimpiai együttes tagjaként, az olimpiai bronzérmet. Olimpiai sikerein kívül megszerzi a „legjobb magyar kardvívó" címét, két ízben pedig - 1922-ben és 1924-ben - Magyarország egyéni tőrvívó-bajnokságát. Dicsőséget szerez a magyar színeknek Ausztria, Németország, Csehország tőr-, illetve kardvívó-bajnokságainak hazahódításával és számos más külföldi versenyen aratott győzelmével. Versenyzésen kívül szakmai tudásával szolgálja a magyar sport ügyét. Sport iránti nagy szeretete vezérelte őt abban is, hogy e könyv megírásával átadja tapasztalatait a jelen és a jövő nemzedéknek. Ozoray Zoltán példája tanúsága annak, hogy a sokoldalú sporttevékenység egyaránt előnyös a teljesítőképesség megalapozására, fokozására és fenntartására. Rávezet arra, hogy minden sportág rejt magában valami olyan sajátosságot, ami alkalmas a szaksportág eredményességének növelésére. Meggyőz arról, hogy a vívó izomműködésére nem gyakorol káros befolyást egyéb sportágak művelése, ha azt túlzás nélkül, célszerűen végezzük és vívóizmainkat a gátlóizmok kikapcsolásával működtetjük. Végül nem hagy kétséget a sport és a sportszerű élet kölcsönhatásának magas értéke felől. Szakembereink bizonyára nagy érdeklődéssel fogadják e könyvet. A könyv az előzetes várakozásnak biztosan meg fog felelni. Értékes láncszeme lesz a vívószakkönyvek eddig már megjelent sorozatának. Köszönet érte Ozoray Zoltánnak a magyar vívók és szakemberek nevében.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
