A magyar népdal hosszú távra szóló üzenete az Idő nulla körüli tartományában ígérkezik megfejthetőnek. Ha ez igaz, akkor viszont vele kapcsolatban le kell mondanunk az Állatövről is, a Hétbolygó-rendszerről is, mint az értelmezés lehetséges kereteiről.
De hát végül is mit értsünk azon, hogy „az idő nulla körüli tartománya”? Pontosítva: milyen képünk rajzolódhat ki róla nekünk, magyaroknak, amikor a magunk lelkéből közvetlenül felfakadó üzeneteket fogjuk, az egyetemes rend szerint az ő irányából? Meggyőző konkrét példákat az ilyen esetekre eddig néphagyományunknak inkább csak a látvány szintjén érzékelhető megnyilvánulásaiból, azok közül is csak a legelementárisabb rajzolatúakból olvashattunk ki. Mostantól viszont…
Következő kérésünk: milyen alapon tudjuk egy népdal zenéjét megvallatni? Könnyen belátható: ennek a feladatnak a megoldhatósága azon áll vagy bukik, vajon sikerül-e valamiféle egzakt és lehetőség szerint a hagyománytól is szentesített „átszámítási kulcsot” találnunk egyfelől a csillagmítoszi közegben történő tájékozódás alapegységei (őselemek, bolygók, állatövi jegyek), másfelől a zenei alapelemek, mondjuk, a zenei hangok között. Mert végül is itt, a zene hullámain hangolódik át a népdal üzenete az időtlenség tartományából a hétköznapok közvetlenül megélhető négydimenziós téridő-világába.
