Ennek a regénynek nem megfejtése van, hanem értelme. Nem úgy rejtély, mint egy rejtvény, hanem úgy titok, mint egy atom. A Médium: élethalálharc. Nem valakié, hanem az élet és halál harca egymás ellen - vallja művéről a szerző. Drámai viadal Iriri, a kertész és Maranhaó, a prosectorium nagy hatalmú ura közt, az éjjel és nappal, ember és természet, egy titokzatos kór és az életvágy közt: a meghasonlott emberiség küzdelme önmagával.
A kór, amiről szó van, a selvae nihilum, csak a képzeletben létezik, kiváltó okára mégis mindnyájan - fájdalmasan - ráismerünk. Ez a kiváltó ok: az élővilág egyre fokozottabb veszélyeztetettsége, s eme élővilág jelképe itt: Amazónia. A képzelet társul a valósággal. A személyes haláltól való félelem ezen a ponton nő át Iririben, a főhősben az egyetemes élet féltésévé, s a mondanivaló is itt emelkedik általánossá.
A Médium egyetlen selvaae nihilumos nagyroham története estétől hajnalig, de végighullámzik rajta Iriri gyermekkora is, a vajákos, nyers, paraszti élet, a maga teljes színorgiájával.
Mint mindebből kitetszik, e regény a jövő századba átnyúló problémákat - is - feszeget, ugyanakkor évezredek mélységéből merít. Sajátos nyelven szól hozzánk, a nyelvteremtő tehetség szuggesztív erejével, s anyagát egyszerre szövi át a szívszorító tragikum és a megdöbbentő, dús, groteszk humor - az élet és halál örök kettőssége. Mert a Médium, noha halálról szól - éppenséggel életet sugall, az élet mellett teszi le voksát a fiatal szerző, az élet mellett, mely a reményt soha nem adja föl.
