Mi is a kereső? A végtelen Fény és az örök Igazság keresője lélekteljesen és tudatosan elfogadta a spirituális életet. A valódi kereső, az őszinte kereső egy isteni hős, olyan valaki, aki Istenre meditál, és akinek saját tudata fokozatosan olyan szintre fejlődik, hogy állandóan és mindenütt érzi Isten Jelenlétét. Kötelességének érzi, hogy feltárja Isten Jelenlétét, azt a Jelenlétet, amit saját szemével és szívével lát és érez.
Az igazi keresőnek harcolnia kell a tornyosuló sötétség ellen, hogy Isten Akaratát itt a Földön beteljesítse. Máskülönben mindig tátongó szakadék marad a Föld és a Menny között. Földünket Mennyországgá kell alakítani – az öröm, a béke, az üdvösség és a gyönyör lakhelyévé. Imánkkal és meditációnkkal megpróbálunk Fentről fényt hozni a lényünkbe, hogy szenvedésünket örömmé és sötétségünket fénnyé alakíthassuk.
Mindig bátornak kell lennünk. Az Isteni bátorság velünk született jogunk. A legfelsőbb Valóság hősei vagyunk, akik arra lettek kiválasztva, hogy küzdjenek a tornyosuló, mindent beborító és fenyegető tudatlanság-éjjel.
Mesterem, Legfelsőbb Uram,
Szeretlek, csak Téged szeretlek,
Mert két teljesen páratlan
Dolgot adtál nekem:
A térképet az örök úthoz
És a bátorságot
A halhatatlan utazáshoz.
Isten és a lelked
Isten az Ő isteni Játékát játssza, és minden pillanatban feltárja Magát bennünk és általunk. Kicsoda Isten? Isten a saját legmagasabb valóságunk. Ő egy, de sok is. Ha ránézel az egyik ujjadra, azonnal érzed, hogy az a tested része, mert az ujjat nem lehet elválasztani a testtől. Éppígy az emberi lényeket sem lehet elválasztani Istentől.
Tudjuk, hogy van valami, amit léleknek nevezünk. A lélek Isten képviselője itt a Földön, Isten egy szikrája. Isten a lélekben és a lélekkel van, és állandóan irányítja azt. Istennek a te páratlan lelkeden keresztül egy különleges küldetést kell beteljesítenie. Hogy ezt a küldetést beteljesítse, választott eszközéül a te lelkedet fogja használni, és senki másét.
A földi evolúció teljes folyamata éppúgy vonatkozik a lélekre, mint a fizikai formára. A hindu hagyományok szerint az átman az egyéni lélek, a paramátman pedig a Legfelsőbb Önvaló. Isten lejön a kinyilvánításba, és egyéni lélek formáját ölti. Azután az egyéni lélek evolúciójának folyamán eléri a Legfelsőbb Önvalót, és az Önvalóvá válik. Ezért mondjuk Indiában: átmanam viddhi, azaz ismerd meg önmagad. Ha ismered önmagad, akkor Istent is ismered, mert lényegében nincs különbség közted és Isten között. Az Önmegvalósítás Isten-megvalósítás. Ennek jegyében minden ezoterikus hagyományban úgy tartják, hogy a valódi tudást belül kell megtalálni. Ezért mondta Jézus: ,,A Mennyei Királyság bennetek van.”
Filozófiánk az élet elfogadása,
Az élet átalakításának érdekében,
És Isten Fényének kinyilvánításáért itt a Földön,
Isten választott Órájában és Isten saját Módján.
A lélek: Isten képviselője
Ha most magunkra gondolunk, a testünkre gondolunk, és nem a lelkünkre. Sajnos állandóan az alacsonyabb részünkkel azonosulunk. Lényünk olyan, mint egy ház, mely a mi tulajdonunk. A harmadik emeletet sosem használjuk, hanem minden időnket az alagsorban vagy a földszinten töltjük. A harmadik emelet is a miénk, csak találnánk végre meg az odavezető utat.
A lélek harcol a kétség, a zavarodottság, a tudatlanság, a tökéletlenség, a korlátozottság, az aggodalom és hasonlók ellen. Megpróbálja feltárni saját belső isteniségét, és képessége szerint megalapozni az isteni Igazságot a földön. A lélek feltárja, amit mindig is tudott, de miközben feltárja, növekszik és gazdagodik azáltal, hogy magába olvasztja földi tapasztalatai lényegét. Eközben a fizikai tudat egyre inkább megismeri a lélek korlátlan isteni képességét.
Isten kozmikus színjátékéban
Az isteniség a lelket használja arra,
Hogy lehozza a Fény és a Gyönyör üzenetét,
Egészen a Föld-tudat szívébe.
A szív: bejárat a lélekhez
A lélek után tisztaságban és isteniségben a következő a szív. Nem a testi szívről beszélek, ami csak egy szerv, hanem a spirituális szívről. A spirituális szív mellkasod közepén található, léted központjában. A lélek tudata átitatja az egész testet, de a lélek leggyakrabban úgy dönt, hogy a szívben marad. Ha a szívedre koncentrálsz, akkor a lélek ajtaján kopogtatsz, ami a Legfelsőbb Úr ajtaja.
Spirituális tanulmányaid során a szív rendkívül fontos, mivel a szív képviseli az azonosulást. Ha valamivé válni akarsz, azonosulnod kell az adott dologgal. Ránézel egy virágra, és csodálod a szépségét és az illatát. Azután megpróbálsz pontosan ugyanabba a tudatba belenőni, mint amit a virág megtestesít: a virág szépségébe és tisztaságába. A spirituális életben is, amikor belépünk a szívbe, azonnal azonosulunk fényével, békéjével, erejével és üdvösségével. Azonosulásunknál fogva isteni valósággá válunk. Ha a Legfelsőbbet olyan hamar el akarjuk érni, ahogy csak lehet, akkor a szív útját kell követnünk, hogy lelkünk fénye felszínre jöhessen.
Szíved belső madarát
Elvárás-csúcsodon túl látod majd
Énekelni és szárnyalni,
Ha hagyod,
Hogy szíved hajnalcsillaga
Magához intse külső életed.
Az elme: nyugtalanság-felszín, csendesség-mélység
Eddig az elme volt az emberiség legnagyobb vívmánya. Segítségével a tudomány és fizikai világunk hatalmas mértékben fejlődött. Az érvelő értelem mindazonáltal akadály a spirituális kereső számára. Az értelem szeret információt gyűjteni, az információ azonban egy cseppnyi belső bölcsességet sem ad.
Ha már tudatára ébredtünk, hogy az értelmet nem megfelelően használjuk, de az Isteni szolgálatába állíthatjuk, akkor egy lépéssel előrébb jutottunk. A következő lépés, hogy megtudjuk, mit rejt az értelem – milyen képességeket és lehetőségeket testesít már meg. Az óceán felszíne csupa nyugtalanság, de ha megfigyeljük az óceán mélyét, az csupa béke és csendesség. Hasonlóképp az értelem is felszínén tele van kavargással, feszültséggel, sötétséggel, de ha a mélyére hatolunk, messze a kétség birodalmán túl megtaláljuk a felsőbb értelmet. Most nem igazán ismerjük a Végtelenséget, az Örökkévalóságot és a Halhatatlanságot. Ezek csak homályos fogalmak, amelyeket a fizikai értelem nem tud megragadni. De ha bejutunk a felsőbb értelembe, akkor ezeket a dolgokat látjuk majd a valódi Valóságnak.
Az ima, mely fent szárnyal,
Megnyitja számodra a tökéletesség kapuját.
Az értelem, mely magába merül,
Megmutatja neked az elégedettség szobáját.
