Az itt következő versek lassan már negyven éve - mostani megjelenésükkor negyvenöt-negyvennyolc-ötven éve - (a szerk.) lesz, hogy megszülettek, a pártköltészet, a pártos irodalom virágzásának idején. S ha itt-ott pátoszuk kicsit avíttnak is hat, százszorta időszerűbbnek és élőbbnek mondjuk az ilyen strófáknál: „Légy pártos költő, pártos, / pártján, ha kell a pártnak, / légy pártosa e honnak / és mindenik hazának!" Lehet, hogy a pártot nagybetűvel kellett volna írnom, de viszolygásom még a filológiai hűségnél is erősebb. Hadd ne említsük a vers szerzőjének nevét, később maga is revideálta álláspontját, és ő is megjárta a börtönt. Nekünk viszont nem kellett revideálni semmit, negyven éve is az volt a véleményünk, hogy a bolsevizmus egy elavult XIX. századi ideológián alapuló embertelen és bizantinikus, halálra ítélt rendszer, esztétikája, a szocialista realizmus pedig nemhogy hibás, de nem is létezik. Szathmáry, kedves költője, Paul Valéry távolságtartó artisztikumközpontú szemléletét tette magáévá, erre predesztinálta kényes ízlése, nagy műveltsége és igen alapos mesterségbeli tudása. Megírta a Trilogia Artis-t, összefoglalva művészetszemléletét egy képzőművész, egy költő, és egy zeneszerző portréjában. Leonardo da Vinci, Paul Valéry és Bartók Béla képét és munkásságát állította elénk hármas versében. Néhány részlet Bartók-verséből; íme a pentaton dallam megelevenítése: „Faluvégen, éjszakában / Titokzatos énekek / Kelnek szárnyra, s a határban / Egy kísértet lépeget. /Havas földek orgonáján / Félve lép az éj magányán, / S mindig csupasz földre lép. / Hallgatnak a fehér álmok, /De szerelmes, ős sirámot / Zengenek a feketék. " S a sem a nácizmussal, sem a nyugati faji megkülönböztetéssel megalkudni nem hajlandó Bartók portréja: „Ősz hajad a Rocky Mountains / Nyers szelében leng, lobog, / Rajtad a harminc ezüst pénz / Csábítása nem fogott! / Nagy szívedben felderengtek / A csendes falusi estek / S első szeretőd szeme... / Te vagy ma nekünk az Új Kor! / Hajlott ág, szent rózsai súlytól; / A világnak Reggele! (Részlet: Tóth Bálint Szathmáry-portréjából)
