Az Európai Unióba 2004. V. 1-jén belépett új, keleti tagállamok 1989-től, a szovjet birodalmi tömbből történt kiszakadásuk után, formálisan visszakapták a szuverenitásukat. Ezek az országok, majd a később csatlakozó Bulgária, Románia és Horvátország is, az EU korábbi tagállamaival (a továbbiakban: Tizenötök) kötött csatlakozási szerződéseikben az államterületüket alkotó földről abban állapodtak meg, hogy az, jogi értelemben, tőkének minősül és – az átmeneti mentességük lejártával – megnyitják szabad földpiacukat a külföldi tőke előtt. A keleti belépők (a továbbiakban: Tizek) már a csatlakozásuk időpontjától észlelhették, hogy az EU közösségi joga és annak különböző intézményei velük szemben nem tartják kötelezőnek az uniós integráció legfontosabb alappillérét, a tagállamok általános egyenlőségét és a jogegyenlőséget, ezen alapelvek garantált érvényesítését, hanem ezek helyett, a terhükre a „kettős mércét”, sőt – a diszkrimináció jogi tilalma ellenére – a hátrányos megkülönböztetést alkalmazzák.
