Anatole France az értelem és az emberiesség nagy írója, derűs, egyben gúnyos nyugalommal és fölénnyel szemléli az emberi nem ezer ostobaságát és kártékony őrületét.
Ebben a művében érzéki színekkel kelti életre Thaist, a legendáshírű alexandriai kurtizánt. A hanyatló Róma és a fiatal kereszténység világa, harca és szenvedélye kavarog színesen a háttérben, miközben Paphnutius szerzetes elkárhozik Thais iránt érzett "bűnös" szerelmében. Ellenben Thais, a tündöklő kurtizán, aki szerette az embereket, a szépet, a természetet, a művészetet és egész életében a szerelem oltárán áldozott, tiszta szívvel üdvözül.
Anatole France Thais megtérésének történetét gúnyos, bölcs mosolyával meséli el, úgy, ahogy ő látja: a késői kor kételkedő tekintetével. A nagy író, az emberek barátja és a szépség szerelmese, ebben a művében is az emberi értelem és a harmonikus szépség hű szószólója marad.
