„Táplálék nélkül semmi sem marad életben. Amit elfogyasztunk, az vagy gyógyít, vagy mérgez bennünket. Élelem alatt kizárólag azt szoktuk érteni, amit a szánkon keresztül fogyasztunk el, habár az is táplálék, amit a szemünkkel, a fülünkkel, az orrunkkal, a nyelvünkkel és a testünkkel veszünk magunkhoz. Ez a körülöttünk és a részvételünkkel zajló beszélgetésekre is igaz. Vajon a táplálék, amelyet elfogyasztunk és megteremtünk, egészséges és segíti a növekedésünket?
Ha olyasmit mondunk, ami táplál bennünket és felemelő a környezetünk számára, azzal a szeretetet és az együttérzést erősítjük. Ha feszültséget és haragot keltő módon beszélünk és cselekszünk, azzal viszont az erőszakot és a szenvedést tápláljuk.”
Thich Nhat Hanh párkapcsolati, családi és társadalmi példákon keresztül mutatja be, hogyan léphetünk túl a téves kommunikációból és a félreértésekből adódó nehézségeken és frusztrációkon, hogyan sajátíthatjuk el a figyelmes hallgatás és a kedves beszéd művészetét, hogyan tehetjük ezzel egészségesebbé a környezetünkhöz való viszonyunkat és ezen keresztül saját belső lényünket.
