A középkori Trisztán-monda egyik legeredetibb és legértékesebb feldolgozását, a XII. század második felében élt Thomas verses regénytöredékét első ízben olvashatja fordításban a magyar olvasóközönség. A világirodalom kevés alkotásának volt része akkora népszerűségben, mint a Trisztán és Izolda végzetes szerelmét elbeszélő történetnek. A szerelmet mitizáló, de a szó mai értelmében modern verses regény őstípusa azoknak a szerelmi történeteknek, melyek konfliktusa (és gyakran tragikuma) a szenvedély és a társadalmi kötöttségek kibékíthetetlen ellentmondásából fakad.
A kelta eredetű Trisztán-monda breton közvetítéssel Írországból került át a kontinensre, ahol rövid idő alatt rendkívüli népszerűségre tett szert. Az első francia nyelvű Trisztán-regény - a későbbi feldolgozások archetípusa - a XII. század közepe felé keletkezhetett, a két ránk maradt ófrancia regénytöredék, a Thomas-, illetve a Béroul-féle változat a XII. század második feléből való (az előbbit általában 1170 és 1175 közöttinek tartják, az utóbbit 1190 körül írhatta az északfrancia trouvére). A teljesnek tekinthető Trisztán-történet Joseph Bédier rekonstruálta és egészítette ki a század elején Béroul és Thomas ófrancia alkotásai, valamint más feldolgozások alapján. (Legismertebbek Eilhart von Oberg és Gottfried von Strassbourg középfelnémet variánsai, a norvég Saga, az angol Sir Tristrem és az olasz Tavola Rotonda).
