Vaszilij Szeljunyin több mint hatvanévesen lett a szovjet "új nemzedék", a reformgondolkodás kiemelkedő alakja. 1927-ben, egy Kirov közeli faluban, pazasztszülők gyermekeként született. Tanítóképzőbe járt, de nem fejezhette be, 1945-ben behívták katonának. Miután leszerelt, 1947-től 1949-ig a szibériai Barnaulban dolgozott elektrotechnikusként. 1949-ben felvették a Moszkvai Lomonoszov Egyetem újságírói szakára. Csaknem harminc éve dolgozik a központi sajtóban - jó néhány lapban rendszeresen jelennek meg gazdasági elemzései. Időközben közgazdász diplomát szerzett. Nem párttag, és saját bevallása szerint megvan az a ritka lehetősége, hogy azt írhatja, amit gondol. Persze korántsem minden írása jelenhetett meg, de így is napvilágot látott már mintegy ezer cikke és két tucat könyve. A magyar olvasó a Figyelőben találkozhatott néhány írásával, egy G. Hanyinnal közösen írt tanulmányát - A hamis szám-ot - pedig a Magvető adta ki 1988-ban megjelent válogatásában (Reformgondolkodók szovjet irodalmi műhelyekben). Jelentek meg cikkei többek között az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban is. Mint a Gyökerek-ből is kiderül, Szeljunyin már régóta szimpátiával figyeli a magyarországi változásokat, járt is nálunk, találkozott például Nyers Rezsővel, és cikket írt a magyar reformról, ez azonban annak idején nem jelenhetett meg. Mindig a legfontosabb problémák izgatják, most például a nemzetiségi kérdés. A peresztrojka történetének megírását tervezi - "annak minden vívmányával és keserves hibájával együtt."
