"Mintha az Ezeregyéjszakát nem is nyugati közvetítéssel kapta volna. Fantáziájának keletiessége vele született, ősi örökség. Költészete ott érezte magát igazán otthon, ahol már a nemzeti igát is lehányta, s őszintén a fantasztikumba lendült... A romantikus szellem minden útja előbb-utóbb pesszimizmusba vezet. Vörösmarty elindult a maga tarka virágos ösvényén egyre sötétebb virágok felé. Romanticizmusa szinte klasszikussá érett. S ezen a ponton vetette föl a cél és érdemesség problémáját. Ebből jött létre a Csongor és Tünde. A művész elbánt a világ minden pazarlásával. Elbánt magával a végtelenséggel. Vörösmarty az európai fejlődést előlegezi evvel. S mennyi európai fejlődést sűrít össze ő maga is költeményében! Szimbólumait a népmeséből veszi. De a drámai formát a Szentivánéji álomból. S ezt a Faust formája felé tágítja... Belső formája a romantikus regény fogására emlékeztet. Csongor keresi Tündét, aki egyszer gyermekkora kertjében, egy tavaszi éjszakán az övé volt. Mint ahogy otthon, gyermekkorunk álmában, a mienk a boldogság, hogy aztán örökre eltűnjön. És egész életünkben keressük." Babits Mihály: az európai irodalom története
