1984. június 18-án szakértő bizottság nyitotta fel a székesfehérvári Romkert kriptáját. Közel fél százada oda temették vissza középkori magyar királyok meglelt maradványait. A látvány döbbenetes volt: királyi tömegsír, szennyvízben álló, összekevert csontokkal. Ötszáz év magyar királyaira is érvényesek Kisfaludy Károly Mohács című versének sorai: "Fénytelen itt szunnyad, s kő se mutatja helyét."
Az egykori pompás uralkodói temetésektől, a gazdag és díszes síroktól, sírkápolnáktól tekervényes út vezet a törökök és az ellenük harcoló keresztény hadak pusztításaink át odáig, hogy régészeti feltárások és antropológiai vizsgálatok során nagyrészt még az is megsemmisült, ami a történelem viharait túlélte. Nagy tudósok erőfeszítései és ügyetlenségei, országos és helyi hatóságok nemtörődömsége, látványos újraeltemetési és koszorúzási ünnepségek az egyre reménytelenebb pusztítások feledtetésére - mindez részét képezi a királysírok érdekfeszítő történetének.
A művelődéstörténész szerző feleleveníti a magyar királyok temetésétől a székesfehérvári királyi temetkezőhely és sírjai megsemmisüléséig lejátszódott bonyolult eseményeket egészen az 1984-es kriptafelnyitásig.
