Furcsa és szokatlan előszó lesz az, mely a könyv aktualitásának lehetséges vádja ellen védekezik. Furcsább még, ha forditásról sé gyüjteményről van szó, mely ritkán születik "belső kényszerüségből," melynek létjogosultsága tehát valóban külső okokra, aktualitásra vezetendő vissza. Hogy megnehezitsem a dolgom: még csak nem is klasszikus remekekről van szó, melyeknek forditása mindig időszerű. Viszont minden jel arra mutat, hogy az az alkalmi aktualitás mely ilyen kisértethistóriák kiadását magyarázhatja - nagyon is megvan. Hiszen csak körül kell néznünk a könyvpiacon. Nyilván nem ok nélkül van olyan nagy divatjuk.
De épen ezért érzem szükségét annak, hogy előrebocsássam: nem a háború borzalomkonjukturája hozta létre ezt a könyvet, nem a biztonsága vesztett polgári élet kénytelen-kelletlen romantikájához szól és nem számit ama szegények kisértethitére, akik annyi oktalan halálban megnyugodni nem tudván, legalább a lelkek hazajárását várják.
Nekem, aki az ilyen történeteket már régen és mindig szerettem és szeretni valóknak hirdettem, nem a borzalom, nem a romantika és nem a kisértet volt bennük fontos. Hát mi? - Kérdezhetnék joggal. E történetek másik fele, melyben valóságos és "természetes" élet van ábrázolva, de mégis úgy, hogy a "természetfeletti" jelenségek belépése nem lehetetlen, nem ellentmondó, nem inorganikus, sőt szükséges kiegészités, sőt természetes.
