Bukowskinál a műfaj szinte mellékes: versei tulajdonképpen rövid prózai írások, prózája színtiszta líra, frappáns dialógusai színműként is megállnák a helyüket. Ötvenéves koráig szinte kizárólag verseket írt, és első regényének, a Postának csak kiadója biztatására fogott neki.
Ezt a képet azonban némileg árnyalják az Egy vén kujon jegyzetei című kötetben összegyűjtött szövegek. Ezek ugyanis azt igazolják, hogy Bukowski már a Posta megírása előtt is kísérletezett a prózával. Az írásokban többek közt a hatvanas évek végének politikai eseményeire reagál, és kiolvasható belőlük az íróra jellemző kritikus távolságtartás a tömegektől.
AZ Egy Vén kujon jegyzeteinek valamennyi írásában ott van már a későbbi Bukowski-regények és -novellák jellegzetesen nyers hangvétele, kíméletlensége és metsző humora.
„amikor felébredtem, a nap már fenn volt, én meg az ágy alatt hevertem. kimásztam és megállapítottam, hogy talpra tudok állni. széles vágás az állam alatt. lehorzsolt csuklók. voltak már pokolibb másnapjaim. ébredtem már rosszabb helyeken. börtön? lehetséges. körülnéztem. igaz volt. minden összetörve, bemocskolva, széthasogatva, kiborítva – – lámpák, székek, kredenc, ágy, hamutartók – –sehol semmi értelem, minden ronda és befejezett. nyeltem egy kis vizet és odamentem a faliszekrényhez. még ott voltak: a tízesek, húszasok, ötösök, amelyeket beledobáltam, amikor hugyozni mentem kártyázás közben, s eszembe jutott, hogy a PÉNZ miatt kezdődött a balhé. összeszedtem a bankókat, beraktam a tárcámba, kartonkofferem ráraktam a csálé ágyra, s elkezdtem hajigálni belé a holmimat …
az óra ketyegett, az a régi ébresztőóra, isten éltesse, milyen sokszor néztem rá 7.30-kor reggel, az égő pokol reggelein, s szitkozódtam, baszd meg a munkát? BASZD MEG A MUNKÁT! szóval, délután négyet mutatott. éppen be akartam gyömöszölni őt is, valahová a tetejére, amikor – mert miért ne? – kopogtak az ajtómon.”
