Munkájában a szerző átfogó képet rajzol a magyar nép díszítőművészetéről. Nemcsak magukkal a népművészeti alkotásokkal, hanem olyan elméleti kérdésekkel is foglalkozik, amelyekre eddig kevés figyelmet fordítottak. Elemzi a hagyomány, ízlés, stílus összefüggéseit, az egyén szerepét a népművészetben, a tipikus és egyedi ellentétpárost, az alkalom- és hivatásszerűen dolgozók szerepét. Helyet kap a tárgyalásban mindaz, ami a művészi tárgyak létrejöttével kapcsolatos: a felhasznált anyagok, a munka eszközei, a forma, a motívum, a kompozíció és a szín kérdései. A szerző felvázolja a nép díszítőművészete egyes ágazatainak történeti útját, s a népművészet keretébe tartozó alkotásokat művészeti áganként, ezen belül pedig tájegységenként ismerteti. Ismertetése kiterjed a Kárpát-medence valamennyi, népművészeti szempontból jelentős magyarlakta területére. Mindkét kötetet gazdag képanyag, illetve legfontosabb szakirodalom jegyzéke teszi teljessé.
