Az 1957-58-as Geofizikai Év alkalmából több ország – köztük Belgium is – expedíciót küld az Antarktiszra. A belga expedíció vezetője, e könyv szerzője, tartalékos repülőparancsnok, akinek apja 1897-99-ben már megjárta a Déli-sarkvidéket. Egy modern sarkvidéki expedíció egészen más természetű, mint a régebbiek. A róla írt könyvnek sem a kínszenvedés, az embertelen túlterhelés, a fagyhalál romantikája áll a középpontjában, hanem a technikai felszerelés, a szervezettség, a tudományos felkészültség, a nemzetközi összefogás másfajta romantikájával imponál. Egy modern expedíció kutatási terveit csak akkor tudja végrehajtani, ha tagjai szakemberek. A belga Déli-sarkvidéki expedíció tizenhéttagú törzscsoportja pilótákból, rádióműszerészekből, mérnökökből áll és természetesen orvos meg filmoperatőr sem hiányzik. Az expedíció tagjait és felszerelését két hajó szállítja az Antarktiszra. A járműszállítón kívül van repülőgépük, helikopterük, vannak hernyótalpas motorkocsik, kutyás szánok. Erőműtelepet, jól felszerelt műhelyeket, kutató laboratóriumokat, lakóházat építettek fel maguknak otthonról hozott, előrekészített elemekből. A kutatócsoport a hosszú sarkvidéki éjszaka idején a bázison folytatja munkáit. Ezt a nem minden nehézséget nélkülöző életet a szerző kedélyesen, jó humorral ábrázolja.
