„Madár Vince, a regény főhőse, kora gyermekségével kezdi emlékezéseit – írja Féja Géza –, s ha a Bölcső és bagoly a "röghöz kötött” székely gyerek életéről mond páratlan hitelű vallomást, a Hazai tükör Vincéjének annál mozgalmasabb sors, olyan idő, midőn végre Magyarhonban is nekilódult a világ, átforrósodtak az agyak meg a szívek. Mindenki megindult valamerre vagy valaki ellen, ha pedig tétovázott, vitte, sodorta, fölemelte vagy földhöz verte az a különös elemi erő, melyet közönségesen történelemnek nevezünk. Egyszerre tarka, olykor végzetesen tarka lett azoknak is az élete, kik jobbára csak egyetlen színt ismertek, a hétköznapok szürkeségét…
Drámai korszak ábrázolására vállalkozott Tamási Áron? Valóban, de művének nagyobbik fele inkább mesteri előszó a 48-as szabadságharchoz, a Hazai tükör utolsó soraiban pedig felvillan a megbékélés s a megmaradás reménye. A háború a regény vége felé indul halálos útjára, de inkább messziről érkező dörgését halljuk, jobbára csupán a szikrái csapnak idáig…
A Hazai tükör Tamási Áron utolsó nagyobb lélegzetű műve, melyben erői és erényei gyülekezőt tartanak, s írói világában csakugyan a világ lélegzik."