Ha az embernek egyszer megadatott a világjárás csodája, gyógyíthatatlan betegségbe esik. Betegségének fő tünetei az örök utazhatnék, a kíváncsiság és a hasonlítgatás. A betegség súlyosságának mutatója az útikönyv, amikor is a beteg úgy érzi, hogy kíváncsiskodásának és hasonlítgatásának eredményeit meg kell osztania a világgal…
1976-77-ben egy évet töltöttünk az Amerikai Egyesült Államokban. Levélcímünk: Chicago 60615… című könyvünkben elmondtuk, hogy milyennek láttuk akkor Amerikát. 1982-83-ban újabb egy évet töltöttünk ugyanazon a földrészen, ezúttal Kanadában. Eredeti „felállásunk” – kutatóorvos férj, gyermekgyógyász feleség –, valamint munkamegosztásunk – a férj fotózik, a feleség ír –, alapjaiban változatlan maradt: ám lányunk mellett fiunkkal egészült ki a csapat.
A romantikusan szép kanadai tájak mellett kíváncsiskodásunk középpontjában az a kérdés állt, hogy miként egyengeti a rokkantak, öregek, betegek és kallódó fiatalok útját egy türelmes és gazdag társadalom. Összehasonlító elemzéseink pedig arra összpontosultak, hogy megállapítsuk, valóban zöldebb-e a fű Kanadában, vagy csak gondosan ápolják a gyepet…
