Első írásaival a tízes évek elején jelentkezett, attól kezdve rendszeresen publikált verseket és novellákat különböző lapokban. A sikert első (és talán legjobb) könyve, a Filoména hozta meg számára, amely elnyerte az Athenaeum 1920-as regénypályázatának 15000 koronás díját. Kosáryné, aki huszonnyolc éves volt ekkor, egy csapásra ismertté vált. Könyvéről elismerő, sőt magasztaló kritikák láttak napvilágot, rövid időn belül több utánnyomása jelenik meg, s meghozza számára a Nyugat munkatársainak, főleg Osvát Ernőnek, Schöpflin Aladárnak és Füst Milánnak baráti figyelmét.
A Filoména, miközben érezhető benne a pályakezdés frissessége, meglepően érett munka. A fiatal írónőnek markáns világképe van, amely meghatározza regénye belső formáját és előadásmódját. Magabiztosan és gazdaságosan bánik a nyelvvel: műve erős, költői atmoszféráját nagyrészt apró gyakorlati tudnivalókból és szigorú, pontos megfigyelésekből építi fel. Mondatainak, bekezdéseinek senki máséval össze nem téveszthető melódiája van, ugyanakkor szituációteremtő ereje is megbízható.
