Lejtényi Éva, Waldhauser György - Nagyanyáink sütötték

Régen a mézeskalácssütők, főzőasszonyok receptjeiket magukkal vitték a sírba, nehogy valaki tudomást szerezzen féltve őrzött főzési fortélyaikról.
Hogy megmentsük az utókornak a már foszlóban levő, kézzel írt receptkönyveket, gyűjtő szándékkal bejártuk az országot és a távoli vidékeket. Bizony sokszor olyan szakadt, gót betűkkel írt lapokat kaptunk, amelyeket amikor lefordítottunk magyarra, magunk is csodálkoztunk, hogy milyen recepteket találtunk. Amikor Pécsett elmentünk a piacra, megkérdeztük egyik-másik elárusítótól, hogy ismerik-e a receptet, majdnem könny szökött a szemükbe. Azt mondták: hiszen ezt még a nagyanyám sütötte. És készségesen diktálták a recepteket. Jártunk Ráckevén, Győrben, Kecskeméten, Szegeden és másutt a piacokon, ahol örömmel mesélték, hogy még ma is az édesanyjuktól tanultak aratják a legnagyobb sikert az unokák körében.
Előkerültek receptek a kredencek mélyéről is, amelyeket szintén közreadunk. Válogatásunkban azokat ismertetjük, amelyek a mai modern világban is elkészíthetők.
Befejezésül köszönetet mondunk mindazoknak, akik révén a recepteket megismerhettük. Nélkülük ez a könyv meg sem születhetett volna.