A mi felgyorsult történelmi korunkban 40 év egy örökkévalóság. Merhetem-e változatlan szöveggel újra kiadni ezt a könyvet, amelyet az '56-os események sodrában kezdtem felvázolni és 1968-ban fejeztem be? Ha ez megengedhető, az a történelem érdeme: 1956 új meg új "győzelmek és vereségek" húzták meg az utat a sztálinizmusból a szabadságba, jelezve, hogy az 1956-os indulás egyszer célhoz ér, a vereség diadalba torkoll. A szerző egyetlen érdeme, hogy bizakodva hitte: az állig felfegyverzett és legyőzhetetlennek hitt "millenáris" szovjet hatalom se kerülheti el az emberek és a nemzetek elnyomására épült rendszerek végzetét: a birodalmak összeomlanak.
De hagyjuk ezt a gondolatsort a következő lapokra. Egy történelmi munka mindenekelőtt más kritériumokra köteles felelni. Az események szálainak pontosságát, a források megbízhatóságát, az értelmezés szavahihetőségét kívánja tőle a szakma igénye és az olvasó elvárása.
Ez a munka aligha felel meg akárcsak egyetlen ilyen kritériumnak is. Megjelenése óta addig ismeretlen források sokasága került napvilágra a levéltárakból, és számos történész bogozta tovább a történések szálait, elemezte a forradalom eszméit, kutatta a szereplők egyéniségét, 1956 kontextusát és hatásait. Fugit irreversibile tempus. Ha kérlelhetetlen idő ellenére ez az írás még szolgálatot tölthet be, az csupán annak tulajdonítható, hogy a "Nagy Könyv" '56-ról még várat magára, s hogy a jelen munka szerzője ma is vallja 1956 szellemi örökségét.
