A Szépirodalmi Könyvkiadó új Móricz Zsigmond-sorozatának harmadik kötete az író 1926–1933 között keletkezett elbeszéléseit közli. Ekkoriban vallotta Móricz Zsigmond:
„Nekem az írás az élet minden gazdagságát jelentette; magát az életet. Az életet, összes hegyeivel és völgyeivel, felhőivel és óceánjaival, s az emberi életet, minden akciójával, filozófiájával s népmeséivel és absztrakt tudományaival. Együtt vettem és adtam s éltem valóban mindenkor írásban az egész életet, a napsugártól a tömlöc sötétségéig, a magányos szív boldog szenvedésétől a tömegek viharáig. Nekem valóban sokat adott az írás, mert én nem egy életet éltem át, hanem mindig azt éreztem, ezer és ezerformájú az élet. Kaptam, átéltem és továbbadtam. Mindig mintha az egyetemes élet közlője volnék, az egyetemes emberiség számára.” Ennek a hitvallásnak szellemében oly gazdag enne a korszaknak termése is; e nyolc esztendőben írt novellái közt olyan remekművek akadnak, mint a Ha a szoknya suhog, Esőleső társaság, Ebéd, Barbárok, A kondás legszennyesebb inge, Ami megérthetetlen, A tüzesgép, Az úr a tornácon, Egyszer jóllakni, Kibírhatatlan…!, Kiserdei angyalok.
