A kötet „főszereplője” egy csodálatos, közel fél méter magas, pazar díszítésű aranyserleg, amelynek eredete a bizonytalanságba és a múlt homályába vész. Történetét sajtóbotrány, per sem kerüli el. XVI – XVIII. századi, majd későbbi felbukkanását hűen követi a szerző különböző dokumentumokra támaszkodva, mivel meggyőződése szerint a Rumy-serleg históriája fontos szerepet játszik a magyar művelődéstörténetben. 2005 tavaszán egy éppen fél évszázada lappangó pompás reneszánsz ötvösmű tűnt fel a nemzetközi műtárgypiacon. A közel fél méter magas aranyozott ezüstserleget, melyet felirata szerint a sziléziai Brieg városa ajándékozott uralkodó hercegének, több évszázadon keresztül a címerében is serlegmotívumot viselő magyarországi Rumy család birtokolta. Az 54 színes fényképpel illusztrált könyv szerzője korabeli leírások, rajzok, archív és modern fényképek segítségével vizsgálja a hercegi esküvő alkalmából készíttetett ötvöstárgy mitológiai és bibliai ábrázolásait, a díszítések előképeit és analógiáit. A Rumy-serleg kalandos sorsa ugyanakkor nemcsak a reneszánsz ötvösművesség, hanem a műgyűjtés és múzeumügy 19-20. századi hazai és nemzetközi történetébe is bepillantást enged. A serleg, melyet a 17. században egyik megszorult tulajdonosa egy ideig zálogba adott, a 19. század második felében több hazai történeti kiállításon szerepelt. Bár a családi ereklyét végrendeletileg a Nemzeti Múzeumnak adományozták, 1885-ben az örökösök eladták Karl Mayer Rothschild frankfurti műgyűjtőnek. Az eset kapcsán hangos sajtóbotrány és sajtóper bontakozott ki, s a hazai múzeumi közélet képviselői hivatali-jogi úton is megkísérelték - sikertelenül - visszaszerezni a serleget. Az ötvösmű egy 1937-es londoni aukció után rejtélyes körülmények között az akkor német fennhatóság alá tartozó sziléziai Boroszló városi múzeumába, majd ennél is rejtélyesebb módon a 21. századi New York-i árverésre került.
