"Ekkor lépett ki a bokrok közül a Szép Heléna!
Apró aranykorona volt a feje tetején, amihez nem valami stílszerűen illeszkedtek a jókora, kitiport bakancsok. Szép Heléna vörös volt, rövid hajú, kissé ferde orrú, de mindenképpen szokatlan és ijesztő jelenség egy szaharai oázisban.
Rahib ben Ualed szájából kihullott a cigaretta, és zsibbadtan meredt a kísérteties királynői jelenségre. Tisztában volt vele, hogy a gonosz Ghut sivatagban süvöltő szelleme kísért, és neki most meg kell halnia. De nem egészen így történt.
- Ember! - szólalt meg a királynő síri hangon - én vagyok a halál angyala... Becsületszavamra. A két autó utasai átkot és pusztulást hoznak rád. Ezért a túlvilág nevében mondom: ne piszkoskodj, öreg uzsorás, és intézkedje, hogy benzint kapjanak az idegenek. Mert ha nem, akkor holnap délelőtt tíz és tizenegy között a számum betemet minden élőlényt, aki itt jelen van...
Jó éjszakát, és légy átkozott!"
