A templomos lovagokkal kapcsolatos legmakacsabb rejtély az állítólagos hatalmas kincsük mibenlétét és végső rejtekhelyét övezi. Sokan úgy vélik, ez az elveszett kincs a szent vérvonalra vonatkozó ismereteket tartalmazza - beleértve a ma élő leszármazottak hollétét -, William F. Mann viszont amellett érvel, hogy a kincs részben valamilyen ősi tudomány tárháza, ami a nagy vízözön előtt alakult ki, és amire a templomosok bukkantak rá a Szentföldön, a keresztes háborúk idején. Ez a tudás a szabadkőműves/templomos rituálékban ma is él, és ez tette lehetővé, hogy a templomosok rendje már jóval a XVII. század, vagyis a földrajztudomány alapjainak lefektetése előtt pontos szélességi és hosszúsági koordinátákat határozzon meg. Ugyancsak ez tette lehetővé, hogy a templomosok átszeljék az Atlanti-óceánt, és eljussanak az Újvilágba, ahol Henry Sinclair herceg vezetésével titkos településeket alapítottak a Meroving-dinasztia leszármazottainak védelmére, és bányászati tevékenységbe kezdtek, ami gyakorlatilag korlátlan nemesfém-utánpótlást biztosított számukra, és katonai előnyhöz juttatta őket ellenfeleikkel szemben.
Miközben óvilági ellenségeik egyre távolabb űzték őket az észak-amerikai kontinens belseje felé, a templomosok egyes kulcsfontossságú helyeken leleteket, ereklyéket és információkat hagytak hátra abban a reményben, hogy a jövendő beavatottaka meridiánokra és ley-elrendeződésekre vonatkozó ismereteik felhasználásával rábukkannak majd ezekere a rejtekhelyekre. Mint Mann rámutat, ezeknek a templomos kincseknek a kutatása szorosan egybefonódik az Egyesült Államok és Kanada történelmével az első európai felfedezők korától, az amerikai függetlenségi háborútól és Washington D. C. felépítésétől egészen Lewis és Clark expedíciójáig.
