A 18. század végén az európai nemzeti nyelvekben meghonosodó három latin szó - societas, civilisatio, cultura - gyökeresen újnak érzett felismerések, élmények és késztetések értelmezését segíti a művelt közbeszédben. Az általuk megjelölt jelenségcsoportok egyre világosabban elkülönülnek más, ismerni vélt tényektől, s így már a gondolkodás, sőt a beavatkozó cselekvés tárgyává is tehetők. A societas szó meghonosítása vagy lefordítása a korábban rendekbe, testületekbe szerveződő társadalom tagjainak az önkéntes - gazdasági, tudományos, irodalmi - társulásokban szerzett tapasztalatit rendezi és általánosítja. A társadalmi szerződés filozófiai elméletei is ösztönzik állam és társadalom fogalmi megkülönböztetését, összeütközéseik leírását és magyarázatát a politika elméletében, az angol, majd a francia forradalom eseményeit értelmező történetírásban. A polgári (civil) társadalom eszméje sok szálon kapcsolódik ahhoz is, amit a kor számára a civilisatio fogalma jelent: a földrajzi felfedések és a gyarmatosítás során megismert "vadaktól", a "természeti" népektől való különbözés felsőbbrendű tudatát, az európai tudományos és technikai tudás teremtette biztonságot csakúgy, mint a személyközi érintkezésben a spontán indulati megnyilvánulásokat féken tartó udvariassági formákat. Jelentése gyakran összemosódik a cultura hagyományosan egyénítettebb, eszmei és eszményi mozzanatokat hangsúlyozó képzetével, amely azután épp a civilizációtól való megkülönböztetése során ölt határozottabb alakot.
