Cousteau kapitány különleges expedíciói és filmjei hazánkban is nagy érdeklődést keltenek. Ez a könyv az egyike annak a sorozatnak, amelyet "A Cousteau-csoport víz alatti odiszeája" címmel világszerte sugárzott televíziós filmek inspiráltak. A fülesfókák, az elefántfókák és a rozmárok a Calypso legénységének csodálatos barátai és társai voltak a tengeren. A Jóreménység fokánál két fülesfókát ejtettek foglyul a Calypso búvárai. Etették, gondozták, dédelgették őket, s Pepito, illetve Christobald névre keresztelték. Barátaikkal együtt tartottak őrséget a parancsnoki hídon, együtt aludtak a napon, s közben átkeltek az Atlani-óceánon. Egy napon, Puerto Rico mellett, szabadon mozoghattak a tengerben, mégsem szöktek el. Bebizonyosodott, hogy az ember számíthat a tengeri emlősök ragaszkodására. A Guadalupe-szigeti elefántfókák már kevésbé kezesek. A tonnányi, tucatnyi nőstény fölött őrködő hímek a földön vonszolják tohonya testüket, lengetik furcsa ormányukat, és kétségbeesetten bőgnek. Az úszó jégtábláikon szorongó, hosszú agyarú rozmárokat jóval nehezebb megközelíteni. Még ma is a jégmezők urai biztosítják az eszkimók megélhetését, ám életüket a trófeavadászok fenyegetik. A csapat örökbe fogadott egy kis árvát, Burke-ot, "akinél ragaszkodóbb teremtéssel még sohasem találkoztam" - mondta az egyik búvár. Burke azonban nem tudott úszni: meg kellett tanítani rá.
