Pacsirta Sárszegen él, szüleivel. Sárszegen, ahol egész éven át hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene, nótaszó veri fel az éjszakát. Pacsirta szülei - kisvajkai és kőröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia - régóta elszoktak már a zajoktól. Maguknak élnek, csengedesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, a történet kezdetén, pacsirta vidékre utazik, a rokonaihoz. Egy hetet van távol a szülői háztól. És ez az egy hét elengedő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal: önmagukkal. Akárcsak a Pacsirtá-nak, az Aranysárkánynak is Sárszeg a színhelye, az alföldi kisváros, Kosztolányi szülőhelyének, Szabadkának "égi mása". Egy pisztoly csattan el az Aranysárkány első sorában. Barátságos csattanás, ifjúsági futóverseny kezdetét jelzi. S egy sárkány száll fel a májusi kék, tiszta égbolton, a regénynek címet adó aranysárkány. Novák Antal középiskolai tanár, derűsen szemléli az egyre magasabbra szálló papírsárkányt, a felhőtlen boldogság és szabadság szimbólumát, amit a diákok jókedve, ügyessége fabrikált remekre. Matematika, fizika, kémia: szigorú, komoly tantárgyak tanára "a Tóni" - ahogy a diákok Novákot egymás között hívják -, de ő maga cseppet sem rideg, nem is szigorú, megérti, s mi több: szereti a fiatalokat. Megvan a képesség benne a boldogságra, a harmóniára is. S egy másik pisztolycsattanás a regény vége felé mégis az ő életének tragikus végét jelzi.
