A kötet röviden be kívánja mutatni mindazt, ami a 10. századi Kárpát-medence tárgyi hagyatéka kapcsán a régészet területén az elmúlt 170 év során történt. Megkísérli áttekinteni a magyar kutatást meghatározó személyek munkásságát, és vizsgálja elgondolásaik hátterét; a kiemelkedő elődök látásmódja ugyanis sok tekintetben a mai napig meghatározza a kutatás állapotát. A vizsgálat tárgya tehát maga a kutatás, a dolgozat azonban igyekszik többet nyújtani egy tudománytörténeti áttekintésnél. A dolgozat kitér a régészet és a társtudományok kapcsolatának alakulására, a külső tényezők, az ideológiák befolyására, a magyar és a nemzetközi kutatás egymáshoz való viszonyára. A munkát végül egy módszertani fejezet zárja, amely a régészeti emlékanyag keltezési nehézségeit, a lineáris és a retrospektív szemléletmód használatát tekinti át a korainak tartott leletanyag megítélése kapcsán.
