Olasz Ferenc - Passió

Dante szerint csak az emberi lét legfelső rétege racionálisan megközelít­hető és szavakkal megfogalmazható. A többi TITOK.
Prédikátor Salamon óta tudjuk: mindennek rendelt ideje van és mindenkinek Isten által elrendelt helye a világban.
Olasz Ferenc helye a Kereszt alatt jelöltetett ki. Annak fénykörében tölti életét, az határozza meg művészetét és mindennapjait. Országjárásai, képeinek ezrei tanúskodnak arról, hogy a kijelölt úton halad, immár hetven esztendeje.
Szent Pállal vallja: „... a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje!"
Kapott tálentumait megsokszorozva, eltökélt és igen szigorú követke­zetességgel él és alkot, jól tudva hogy ittléte szolgálat. Hídja és teszi ezt alázattal, ugyanakkor elhivatottságának teljes tudatában. Teszi ezt úgy, hogy a keresztekből az ő vállára is jutott nem egy, hogy földi jutalma sokszor a gúny, a meg nem értés, az irigység.
Munkásságának egyik legfőbb feladata a Kárpát-medence magyarsága népi szakralitásának még fellelhető emlékeit fényképeken megörökíteni és könyvekben, albumokban, valamint több mint száz művészeti filmen megjelenítve az utókornak átadni.
Olasz Ferenc legújabb, a Kárpát-medence kálváriáit bemutató albuma – a fend sorozat betetőzéseként – felöleli a gazdag életpálya egészét, hisz 1967 tavaszán, pápai tanársága idején készült a – témával való első talál­kozás döbbenetét is érzékeltető – magyarpolányi sorozat, a kötet gerincét alkotó győri képek pedig 2014 novemberében kerültek lencsevégre.
A kötet a magyar kulturális és vallási hagyomány hangsúlyos részének, a Krisztus megkínzatását és kereszthalálát felölelő időszaknak keresztény hagyományainkba épült képzőművészeti megjelenési formáját, a kálvá­riákat, azoknak megmentésre érdemes, ugyanakkor pusztulásukban is megkapó szépségű Kárpát-medencei megjelenését mutatja be. A fotók időrendisége és a kísérő evangéliumi szövegek, versek a szenvedéstörténet stációit követik.
A kiadvány megjelenése különösen időszerű, hiszen ezeknek az esetenként több száz éves, többségükben a barokkban készült, anya­gukban és állagukban pusztuló alkotásoknak eredeti formáját már csak ritkán lelhetjük fel.
A páhoki diófa árnyékában az öreg kőműves darabos kezét fia vállára tette:
Hát aztán mondd, fiam, mi az a Titok?
A Titok... ? ...ha kiballagsz a szőlőhegyre, a Bözsi néni telkénél mindig megállsz és keresztet vetsz. Pedig ami ott van, az már nem is kereszt, csak egy darab bádog meg némi drót, ami összetartja. Te mégis Isten fia előtt tisztelegsz. A titok ott van a szívedben: a szépség és a szeretet.
Az apa már – az Igazak útját járva – boldog titkok tudója.
Fia pedig azóta is keresi és gyűjti a Titkokat, hogy feltárhassa őket mindannyiunk számára, hogy mi is felépíthessük magunkban a Szépség és Szeretet templomát, „hogy mire Isten visszatér, akkor készen találja azt, hogy már csak a gyertyákat kelljen meggyújtani benne".

Kovács Klára