A Harward-egyetemen végzett, svéd származású filozófusnő, a világhírű Myrdal-házaspár leánya, erkölcsfilozófiai érvekkel és ellenérvekkel elemzi a hazugság legkülönfélébb, magánéleti és közéleti válfajait. Sok figyelmet szentel a politikai, orvosi, ügyvédi etika idevágó problémáinak. Nem foglalkozik a hazugság nyilvánvalóan visszataszító és elítélendő formáival, hanem csupán azokkal, amelyek mellett és ellen egyszerre hozhatók fel érvek. Könyvének fő célja az, hogy felújítsa azokat a finom megkülönböztetéseket, amelyek napjainkban bizony elmosódnak a hazugság és az igazmondás mérlegelése közben. Foglalkozik az úgynevezett kegyes hazugságokkal, a hazugság mentségeivel, az önvédelmi hazugságokkal, a titoktartással és így tovább. Filozófiai alapállása a pragmatizmus: a hazugságokat az általuk okozott vagy elhárított kár szempontjából elemzi.
Kiváló a könyv vonalvezetése, példái érzékletesek, találók. A könyv bő szakirodalomból merít, de nem vész el a hivatkozások sűrűjében - stílusa hajlékony. Témájának mindenkit érintő volta miatt nagy érdeklődésre tarthat számot.
