Az 1814-ben megjelent Waverley a világirodalom első történelmi regénye.
A francia - tehát a társadalmi - és az ipari forradalom földrengései ekkoriban tették tömegélménnyé a történelmet. A megszülető történelmi tudat meg kellett, hogy szülje azt a regényhőst is, akinek sorsát a történelmi erők összeütközése alakítja: Waverley esetében az 1745-ös skóciai jakobita felkelés, amelynek hősi káprázatába a tétova, de romantikus képzeletű angol fiatalember beleveti magát - jobban mondva belesodródik, hogy aztán közelről megismerve fokozatosan kiábránduljon belőle, és belássa, hogy bukása szükségszerű, sőt szükséges.
Eközben bejárja Skóciát, megismerkedik - és megismerteti az olvasót is - a felföldi klánok pusztulásra ítélt ősi életformájával, szokásaival: mindazzal a kortárs közönség romantikaéhségének oly bőséges táplálékot nyújtó "vadregénnyel", ami a cselekmény idején még eleven valóság, és amit Scott szociográfusi ügybuzgalommal gyűjtött össze és rekonstruált. Máig tartó nagy népszerűségének is alighanem ez a titka: egyszerre elégíti ki az olvasó romantikaigényét és történelmi valóságérzékét.
