Mikszáth legkomorabb regénye: A fekete város. A stílus villanó felszíne árnyakat rejt. Konok tragédiát hajt előre a könnyed, csevegő hang, az egymásba kapcsolódó anekdoták laza sora. A regény cselekménye, melynek magvát Görgey alispán és Lőcse városának párharca alkotja, a XVIII. században, Rákóczi szabadságharcának éveiben játszódik. Kellett Mikszáth számára a szabadságharcos háttér. Szüksége volt rá, hogy a történet mögött feltűnjenek az elbukott szabadságküzdelem tiszta fényei. Ez volt a mérték. Görgey és Lőcse rossz ízű civódása igazi jelentését innen kapta meg. Élet-halálharcát vívta a nemzet, s urak és polgárok közben nem láttak mást, mint a saját kicsinyes perpatvarukat. Az önzés, az egyéni sértettség befogta szemhatárukat. A nemzet vért vetett, mert szabadságot akart aratni, őket a saját apró érdekeik izgatták csupán.
Rákóczi harca válsággal küzdhetett, közeledhetett a vég, a tragédia, ők egyéni céljaik után loholtak tovább. A nemzet ügye nem volt az övék. Mikszáth a regényben felettük mond ítéletet.
S a társadalomkritikai hangot erősíti azáltal is, hogy a regénybe beleszövi Görgey alispán lányának és a fiatal lőcsei polgárnak, Fabriczius Antalnak romantikus, igaz szerelmét. Romeo és Julia örök motívuma itt is vádol. Mint Mikszáth más műveiben, az ébredő boldog szerelemnek itt is külön jelentése van: az innen áradó fény árnyal, hangsúlyoz.
A szabadságharcos háttér s az eltaposott tiszta érzés együtt fejezi ki a regény mondandóját, Mikszáth ítéletét urak és polgárok fölött. Ezek az osztályok csak önmagukat látják, foglyai a saját önzésüknek, nincs bennük felelősségérzés; nem tudnak helytállni az életért, az emberért, nem állhatnak helyt a nemzetért.
