Darkó István „Deszkaváros” című regénye a két világháború közötti felvidéki magyar prózairodalom egyik legjelentősebb, máig élő alkotása. A szerző, aki maga is székely származású, Losoncon nevelkedett, a kisebbségi magyar sors, a közösségi felelősség és az identitásválság kérdéseit járja körül ebben az 1938-ban megjelent művében
.
A regény cselekménye az első világháború utáni Csehszlovákiában, a trianoni békeszerződés által új határok közé szorított magyar közösségek világában játszódik. A „Deszkaváros” maga is szimbólum: egy ideiglenes, fából épült település, amelynek lakói a történelem viharai, az impériumváltás és a mindennapi kiszolgáltatottság közepette próbálnak megkapaszkodni, közösséget és otthont teremteni
.
A regény főszereplője Gáth Tamás, aki a család és a közösség sorsán keresztül szembesül a kisebbségi lét kihívásaival, a határváltozások okozta bizonytalansággal és a megmaradás dilemmájával. A történet narratívája gyakran gyermeki nézőpontból bontakozik ki, amely egyszerre ad derűs, mégis ártatlanul éles látleletet a történelem alulról megélt eseményeiről
A „Deszkaváros” szerkezete epizodikus: a közösség mindennapjain, családi legendákon, iskolai élményeken, helyi konfliktusokon keresztül rajzolódik ki a kisebbségi magyar sors. A regényben hangsúlyos szerepet kap a határ, mint fizikai és mentális választóvonal, amely meghatározza a szereplők életét, gondolkodását és jövőképét
.
A mű központi témája a közösségi felelősség, a megmaradás és a folyamatos alkalmazkodás kényszere. Darkó István érzékenyen mutatja be, hogyan próbálják a deszkaváros lakói – magyarok, szlovákok, más nemzetiségek – megőrizni identitásukat, miközben a történelem, a politika és a mindennapi létbizonytalanság folyamatosan próbára teszi őket. A regény a nemzetiségi regény műfajának egyik klasszikusa, amelyben a kisebbségi közösség iránti felelősségtudat áll a középpontban
.
A „Deszkaváros” különlegessége, hogy a nagy történelmi fordulatokat a hétköznapi emberek, családok, gyerekek szemszögéből láttatja, ezzel megmutatva a hatalomváltások, a határok átrajzolásának emberi oldalát, a sorsok összekuszálódását és az újrakezdés reményét.
Darkó István prózája egyszerre realista és lírai, helyenként humorral, máskor mély empátiával ábrázolja a közösség életét. A „Deszkaváros” a felvidéki magyar irodalom egyik kulcsregénye, amely a trianoni trauma, az új határok és a kisebbségi lét mindennapi kihívásait hitelesen, átélhetően, mégis reményt adóan jeleníti meg
.
A Deszkaváros azoknak ajánlott, akik érdeklődnek a 20. századi magyar történelem, a kisebbségi sors, az identitáskeresés és a közösségi összetartozás kérdései iránt. Darkó István regénye érzékeny, elgondolkodtató olvasmány, amely segít megérteni a közép-európai magyar közösségek múltját és jelenét.